Álmok földjén jártam én egykoron,
Amikor az ég még nem volt korom,
Hanem ragyogott a hold, csillagok,
Rózsa, nárcisz és jázmin illatok
Szálltak a légben, körülöleltek,
Harmatcseppel a sziklák könnyeztek.

Álmok földje volt az, gyémánt csoda,
De nem találok már vissza oda,
Pedig az volt a menny, a békesség,
A fákon öröm nőtt, és édesség,
Patakmederben folyékony szépség
Csordogált, és jövendő reménység.

Az álmok földje tökéletes volt,
Nem ismerték ott azt, mi az, hogy holt,
Mert álmok földje volt az, tündérhon,
Az élet nélküle csak fájdalom,
Mert ott angyal voltam egykoron még,
Ma már csak kihűlt hullócsillag-fény.