Oly közel vagy hozzám és még is távol, ha kinyújtanám a kezemet, meg tudnám fogni a karodat, de mégis a levegőt markolnám. Egy világ választ el minket egymástól, más dimenzióban élünk. Ugyanazokat a fájdalmakat és örömöket éljük át, mégis mást érzel irántam, mint én irántad. Szerelmemet a sötétbe suttogom, remélve, hogy a széllel eljut hozzád, és megtudod, mit gondolok, hogy szívemet szerelem tüze égeti. Válasz nem érkezik hozzám, nem is tudom mit vártam. Ha tudnád az igazat, akkor is csak nevetnél, mert te gyűlölsz engem.

Kőből van a szíved, ami kemény, tartós, és olyan is maradsz, ha nem akarsz rajta változtatni. Mindenkit el fogsz üldözni magadtól, de én akkor is ott leszek melletted, nem adom fel a reményt, ki akarlak forgatni önmagadból, azt akarom, hogy mellettem állj, hogy szeress. De ha már nem utálsz nekem az is elég, remélem, tudod, hogy én mindig veled leszek, amikor szükséged van rám.

Tudom, hogy nem vagy a szavak embere, és te sohasem fogod nekem kimondani, ha érzel is irántam valamit. Számomra egy lágyabb pillantás is elég, mely azt bizonyítja nem vagy jégcsap, hanem ember, érzésekkel.

Ha valaha nem lennék egy pillanatra melletted, tudd, akkor is visszajövök. Várj rám, mert szeretlek.