Szeptember első tanítási napjára virradt, a nap lágyan sütött be a hálótermekbe, ahol meleg takaróik alatt próbáltak a diákok ébredezni. Az ablakon kitekintve a Tiltott Rengeteg fáinak lágy lengedezését lehetett felfedezni, ami arra utalt, hogy enyhe szellő fúj. A vadőrlak kéményéből szürke füst szállt a magasba, és láthatóan a házikó lakója korán ébredt. Hagrid kutyája, Agyar társaságában indult el az erdőség irányába, majd tűnt el a fák sűrűjében.

Hermione laposakat pislogott, majd nyújtózkodott, s végül elhúzta ágya baldachin függönyét. Fekhelyéről kikászálódva a tükör elé lépett, szemei vidáman csillogtak, gesztenyebarna haja laza hullámokban omlott vállaira. Egy-két kócos tincset kifésült, magára öltötte szoknyáját és blúzát, majd magára kanyarintotta egyen talárját. Iskolaelső jelvényét gondosan kitűzte, majd korgó gyomra ösztönzésére útját a Nagyterem irányába vette.

A helyiségbe belépve ugyanaz a kép fogadta, ami már annyira hiányzott neki a nyár folyamán, a zsibongó gyerekáradat. A négy hosszú asztalnál már ott ültek a reggeliző diákok, szemmel láthatólag minden asztalnál az új hetedévesekre helyezve a legfőbb figyelmet. Nem volt ez máshogy a griffendél asztalánál sem, Olivia Jacksonra figyeltek a legtöbben, közöttük Harry Potter is. A feketehajú srác csak úgy itta a lány szavait, zöld szemei megbabonázták. A lány jót mosolygott barátja láttán, majd csatlakozott Ginnyhez és Ronhoz.

-  Hermione, ezt nézd meg, hogy lehet ilyen pocsék órarendünk. Dupla bájitaltan, dupla SVK, és végül dupla átváltoztatástan. És minden a mardekárosokkal. Hát nem szörnyű? – méltatlankodott neki vöröshajú barátja, majd választ nem várva folytatta pirítósa szájába tömését.

-  Mit akart Tőled meg Malfoytól este Dumbledore? – érdeklődött Ginny, mire az idősebb lány elpanaszolta a bálos dolgot. – Őszinte részvétem, de ez akkor is szemétség. Nem elég hogy Piton is büntetésbe tett téged, még ez is. Mi rosszabb jöhet még ennél? – kérdezte a lány, mire Mione megvonta a vállát.

Nem kellett csalódniuk az első órában, Piton ott kötött beléjük, ahol csak tudott, és rengeteg pontot vont le a griffendéltől, akármit csináltak csak rossz lehetett. Mikor ennek a diákok halk sutyorgással hangot adtak egymás között, a professzor kitalálta, hogy ezentúl állandó párokat alakít ki az óráira. Így következhetett be, hogy Hermione kedvenc görénye, Draco Malfoy oldalán találta magát, míg Ronnak Vicktoria jutott, azzal hogy akkor talán nem csak egyeseket fog kapni az idén az ifjú Weasley fiú. A legjobban Harry járt az ültetéssel, mert Olivia került mellé, aki igen kellemes társaságnak bizonyult.

További párokat alkotott Parvati és Monstró, Lavender - Crak, Pansy Parkinson – Neville, Milicent – Seamus, Dean Thomas – Alessandro Mattio. Egy pár kivételével mindenki méltatlankodott, ki ezért ki azért. Mégis valahogy túlélték az órát, mindössze egy főzet robbant fel, természetesnek mondhatóan a Parkinson, Longbottom párosé.

Ami máskor szinte felüdülés lett volna, most nem kecsegtetett túl sok jóval a vörös-arany színekkel díszített ház tanulóinak. Előre félő volt belegondolni, egy újabb Piton foglal helyet a katedrán, de végül teljesen más benyomást kaptak az ifjú férfiról. Természetesen itt is megvoltak a párbeosztások, ellenben az óra elég jó hangulatúra sikeredett. Sok régi igét gyakoroltak újra, és legnagyobb megdöbbenésre, a griffendél ház nem is kevés ponttal gazdagodott a tanóra végére, köszönhetően elsősorban Hermionénak, aki Alessandroval került egy párba.

A lánynak egészen kifogástalan véleménye volt a mardekáros társáról, nem olyan volt, mint akár Malfoy, ő kedves volt, és nem volt arrogáns, még az sem érdekelte, hogy kinek milyen vére van. Hermionét elvarázsolta a fiú barna tekintete, szinte elolvadt, ha a fiú egy-egy sikeres varázslat után gratulált neki, vagy kedvesebbnél kedvesebb bókokkal árasztotta el. Szinte érezni lehetett a köztük izzó levegőt, és másoknak is feltűnt, hogy a lány gyakran vörösödik el füle tövéig, míg a fiú hófehér fogai csak úgy villognak egy-egy széles mosoly után.

Ebédnél ezt barátai szóvá is tették a Granger lánynak, de ő csak hevesen tiltakozott, bár magának be kellett vallania, igencsak vonzódik a sráchoz. Próbált nem rá gondolni, de szinte lehetetlennek tűnt, mert átváltoztatástanon is elég közel kerültek egymáshoz, egymás mögött ültek. McGalagony is valamiért azt tartotta megfelelő módszernek, ha párokba osztja a diákokat, így a lány Vicktoria Malfoyjal került egy padba.

Az órákról való kicsöngetést követően a nap még mindig szikrázott az égen, kellemesen meleg volt, így nem szívesen töltötték a diákok a kastélyban szabadidejüket. Hiába volt csupán első nap, bájitaltanból már így is leckét kaptak, így az ötletre, mely szerint a szabadidejükben látogassák meg Hagridot, Hermione nemet mondott. A két fiú csalódottan indult el barátjuk nélkül a vadőrhöz, míg a lány a könyvtárba ment.

Viszonylag kevés ember lézengett ilyenkor arrafelé, így Hermione biztosra vette, hogy nyugodt körülmények között írhatja meg házi feladatát. A feladat a százfülé főzet tulajdonságainak összeszedése volt, aminek a lány nagyon örült, hiszen pontosan ismerte a bájitalt, köszönhetően másodikos évüknek. Már kész volt, egy érdekes könyvet lapozgatott, mikor megjelent Vicktoria és David Malfoy. A testvérpár valami vicces témáról beszélgethetett, mert arcukon vidám mosoly terült el.

Mikor a lány kiszúrta griffendéles társát, bátyjával karöltve felé indultak. Hermione próbált egy halvány mosolyt erőltetni arcára, de inkább fintorra hasonlított. A két fiatal odaért a sarki asztalkához, majd a férfi hitetlenkedve nézett a lányra, mit keres a kastély falai között, s hangot is adott gondolatainak.

-  Tudja tanárúr, csupán megírtam a leckémet – magyarázta Hermione.

-  Mégis melyik tanár volt ennyire szőrösszívű, hogy már ma házit adtak fel? – kérdezte a tanár, mire a lány nem tudta, hogy fejezze ki magát.

-  Oh, ja ez? Minden évben már első nap leckét kapunk bájitaltanból, persze csak mi, griffendélesek, a mardekárosok nem.

-  Istenem, apa olyan igazságtalan tud lenni! – sóhajtott Vick, bátyja pedig bólintott.

-  Bocsánat, hogy ezt mondom, de az is.

-  Köszönöm, Miss Granger a kritikát, de ha kérhetném, ne sértegessen. Inkább tartsa meg magának a megjegyzéseit! – mondta epésen Perselus Piton, majd gúnyos a lányra pillantott.

-  Sajnálom, nem fordul… - mondta volna a lány bocsánatkérő monológját, de félbeszakították.

-  Apa, nem azért, de igaza van, jégből van a szíved, és rosszul méred fel a körülötted lévőket. Csak a mardekárosok elég jók neked, azt is el tudom képzelni, hogy Draco az első, akit a házadból büntetőmunkára küldtél, és lehet, hogy az utolsó. Sőt, ha nem lennék mardekáros, engem is folyton cseszegetnél – fakadt ki Vick, mire apja arca még a hónál is fehérebb árnylatot öltött, David pedig a szemeit forgatta.

-  Köszönöm Vicktoria, de csak azért, hogy ne legyen igazad, péntek este te is jöhetsz büntető munkára – mosolyodott el halványan a professzor, de az nem kedves volt, sokkal inkább gúnyos.

-  Tudod mit, szívesen. Én kiállok az érveim mellett. Ha kell, kézzel sikálom ki az összes üstödet, mert így fair a dolog.

-  Te mondtad, péntek, este hét. Aztán Draco se felejtse el! – mondta hidegen a professzor, majd sarkonfordult, és már csak lobogó fekete talárja neszét lehetett hallani.

-  Merlinre, Vick mért nem tudsz néha csöndben kiállni az elveid mellett? – támadta le bátyja, aki idegesen harapdálta alsó ajkát.

-  Ugyan már, Dave. Mit árthat nekem, elvégre az apám. Ettől még nem fognak eltanácsolni, mert az rá is rossz fényt vetne – mondta flegmán a lány, majd hogy Hermione ne hallja, halkra fogta beszédét. – És te is nagyon jól tudod, hogy a mardisok ravaszak, nekem is vannak ezzel hátsó szándékai, de nem mondom meg mi! – mondta nevetve a lány, majd a griffendéles felé fordult. – Nincs kedved sétálni egyet a parkban?

-  Háát, végülis, mért ne? – vont vállat a lány, majd a férfit hátrahagyva hagyták el a könyvtárat.

-  Eddig nem találkoztam egy olyan emberrel sem, aki így beszélt volna apáddal – mondta csodálkozva Hermione.

-  Nem csodálom, nincs is olyan ember. Egyedül én beszélek vele kerek perec, mert nem mellette nőttem fel. Nem volt mellettem, és ezért, ő is tudja jól, eléggé haragszom rá. Így hát nyugodt szívvel török ki néha, és ha ez lesz, akkor legyen. Legalább jó buli lesz muglimódszerrel takarítani, és látni imádott unokatesóm arcát közben – nevetett Vick, ahogy meglátta a másik arcán azt a halvány fintort, ami Draco Malfoy említésekor megjelent. – Miért utálod annyira Dracot?

-  Könnyebb lenne tőle megkérdezni, hogy mért utál engem, és miért cseszeget. Én csak megvédem magam, az ilyen görényektől.

-  Görény?

-  Igen, negyedikben rátámadt Harryre hátulról, mire az ál-Mordon pattogó fehérgörénnyé változtatta.

-  Az nagy lehetett! – kuncogta a szőke lány.

-  Az is volt, majdnem kétrét görnyedtem a nevetéstől.

-  Mesélj a barátidról! – kérte Vick, mire Hermione elmosolyodott.

-  Hát Harry és Ron a világ legjobb barátai. Harry történetét gondolom, ismered, Ronról pedig azt kell tudni, hogy utál minden Malfoyt és Pitont. Bocsi, de az a fájó igazság, egyik rokonod sem könnyítette ez idáig meg az életünket. Egyébként mindkét srác baromi jó fej, csak nem mindenki számára. Harry a legjobb barát, míg Ronnal folyton veszekszünk, talán ezért is nem volt hosszú életű a hatodikos kapcsolatunk.

-  Ti jártatok? – értetlenkedett a szőke lány.

-  Két hétig bírtuk, nap, mint nap vitáztunk, így hát vége lett, barátoknak jobbak vagyunk. De most te jössz! Mesélj az új diákokról! – kérlelte Hermione, mikor már a tó mellett jártak, s az óriáspolip egyik karjával integetett nekik.

-  Kezdjük talán Oliviával, minden fiú álma, de ő megfontolt és komoly a rövid kalandokhoz. Ő már az igazit keresi. Kelly és Diego voltak a régi suli álompárja, három évig jártak, aztán nyáron vége lett, nem tudja senki, hogy miért, de van egy olyan érzésem, hogy még nincs végleg vége. Brian nagyon jófej, amolyan igazi mókamester, mindig feldobja a hangulatot, nem lehet soha búsan látni. Na és ott van Alessandro. Ő a legjobb barátom, amolyan igazi macho, de még mielőtt rosszra gondolsz, nem járunk, és soha nem is jártunk. Kicsi korom óta ismerem, és imádom. A szülei olaszok, ennek köszönhetően minden lány utána epekedett NY-ban.

-  Jó kis banda lehet a tiétek! – sóhajtotta Mione, mire Vick szélesen mosolygott.

-  Az is, kár hogy ennyire sokfelé kerültünk, kellett volna egy külön ház hatunknak, mert ez így nem valami klaró.

-  Érthető.

-  Az, tudom.

-  És a bátyád?

-  David, világ életében stréberke volt, imádott tanulni, apa remélte, hogy a bájitalok mellett köt ki, de őt nem érdekelte a kotyvasztás, ő a varázspálcáját szerette használni, tavaly fejezete be a varázsegyetemet, aztán Dumbledore felkérte tanítani. Ő meg nem tudott nemet mondani, belépett anyával együtt a Főnix rendjébe. Opsz, tudsz te a rendről?

-  Igen, nyugi, nem szóltad el magad!

-  Ha megtettem volna, akkor tuti, hogy apa darabokra átkoz, és akkor nincs menekvés.

-  Kinézem Pitonból. De miután befejeztük a sulit, Harryvel és Ronnal mi is be szeretnénk lépni. Szerintem inkább drága unokatesód előtt ne szóld el magad!

-  Ja, hogy Draco előtt, oké! – vigyorgott a lány, közben olyan arcot vágott, hogy még fog meglepetés érni. – Ne haragudj, de most mennem kell, Dumbledore összehívott minket hétre, szerintem, hogy sikerült-e a mai napunk.

-  Menj csak nyugodtan, én megkeresem a fiúkat.

-  Szerintem, nem kell keresned őket, ha jól látom a kviddicspálya felett röpködik két piros-arany folt – mutatott mosolyogva Vick az égre, ahol valóban Harry és Ron alakjait vélte felfedezni Mione is.

-  Köszi, akkor majd találkozunk.

-  Szia!

Hermione elmerengett a szőkehajú lányon, végül arra jutott, hiába Malfoy, hiába Piton, igencsak megkedvelte, ráadásul még a büntetőmunkát is bevállalta, csak azért, hogy az igazat végre valaki fekete szemei közé mondja. A lány jót mosolygott rajta, és már nem félt annyira a péntek estétől, hiszen nemcsak Draco Malfoy lesz ott, hanem újdonsült barátnője, Vicktoria is.

Lassan besétált a kviddicspálya lelátói közé, ahol éppen barátai szálltak a zöld gyepre, miután köröztek még néhány utolsót a póznák között. Harry és Ron szinte hitetlenkedve nézett a lányra, hogyhogy ő ilyenkor itt, és nem a könyvtárban; nem mintha bánták volna. Végül Hermione elmesélte nekik, hogy mi történt vele a délután folyamán, mire a legifjabb Weasley horkantott egyet, és hangot is adott azon véleményének, hogy nem szabad mindenkivel barátkozni, erre a lány hevesen kiabálni kezdett vele, hogy az embereket nem a nevük és rokonságuk alapján kell megítélni. Végül Harry szakította félbe vitájukat, s javasolta, hogy menjenek vacsorázni.

Az étkezés feszült csendben telt a két vitázó számára, ellenben barátjuk, ismét kellemes perceket töltött Olivia társaságában. Valami téma mindig akadt közöttük, szüntelenül nevetgéltek, és jó hangulatban váltak el, mikor a lány korábban befejezte vacsoráját, és felment a klubhelyiségbe. Az egyedülmaradt fiún, látszott, hogy fülig szerelmes, és mikor Ron rákérdezett, ő csupán megvonta a vállát.

A három griffendéles vacsora után felkapaszkodott a klubhelyiségbe, a két fiú leült sakkozni, míg Hermione olvasott. Érdekes módon, nem tudta lekötni olvasmánya, így jó éjt intett, és hálójuk irányába vette útját. Szobatársai mind elmélyültek valami fontos teendőben, így hát nem akarta őket megzavarni, elintézte fürdőszobai teendőit, majd lefeküdt, s elnyomta az álom.

Érdekes dologról álmodott, saját maga testében volt, de idősebb volt, körülbelül öt évvel lehetett több, mint most. Egy karosszékben üldögélt, kezében egy vastag könyvet tartott, mikor két ölelő kart érzett a vállain, és nyakában érezte egy férfi forró leheletét. Ugyan nem láthatta a hozzá tartozó arcot, de érezte, hogy szívét valami forróság járja át, és a férfi jobb karján látott egy heget. Nem volt szokványos, hiszen a forradás hold formájú volt.

Az álomkép hirtelen eltűnt, mire Hermione izzadságban fürödve ébredt föl, az égen még sötét volt, éjjel kettő körül járhatott az idő a hold állásából ítélve. A lány fáradtan hanyatlott vissza párnájára, közben próbált azon gondolkozni, mit jelentett az álom, de végül újra elaludt. Az éjszaka további részében már csak egyenletesen és álommentesen aludt.