Sohasem hittem volna, hogy az életemet éppen Őneki köszönhetem majd egyszer. Ő meghalt, hogy én élhessek. Én gyűlöltem, mert ő gyűlölt engem. Ő gyűlölt engem, mert szeretett, s én nem szerettem viszont. Mégis meghalt, hogy én túléljem. Gyűlölöm őt ma is, mert túl későn jöttem rá, hogy szeretem. Ő meghalt, hogy én túléljem, de nem tudok már élni nélküle.

1.

…

- Szeretlek, Granger! – mondta halkan, csoda volt, hogy meghallottam. Ajkaim elnyíltak a csodálkozástól.

- Ha valaha is szerettél volna bárkit, tudnád, hogy nem a sértegetéssel hódíthatod meg a szívét – vetettem végül oda cinikusan.

- Te sem látsz túl a külsőségeken – hangja csalódottan csengett.

Keserű pillantást vetett felém, majd kisétált az ajtón. Nem értettem szavait, egyre csak visszhangzott a fülemben előbb a szeretlek szócska, majd a sárvérű. Ő azt állította, szeret, én viszont tudtam, hogy gyűlölöm, mert szórakozik velem.

2.

…

- Itt a sárvérű, Nagyuram. Ahogy kérted, élve – felelte alázatosan Lucius, majd térdre ereszkedett a Hatalom előtt.

- Remek, pont, ahogy kértem – mondta izgatottan, mire halálfalói észrevétlenül fellélegeztek. – Szórakozzunk! – A hideg hangtól összerezzentem, de Voldemort csak jót nevetett. Szórakozni fognak, velem. – Ki akarja először felpróbálni a kis szukát?

Hirtelen izgatott morajlás futott végig mindannyijukon. Nem láttam az arcukat, de magamon éreztem a perzselő tekinteteket, amivel tetőtől talpig végigmérnek. Mégsem szólt senki hosszú percekig. Talán…

- Én akarom, Nagyuram – hallottam az oly ismerős hangot, mire általános meglepődöttség hullám rohant végig a halálfalókon.

Tudtam, nincs menekvés.

3.

…

- Mi tart még vissza, hogy megalázz, játssz velem? Nincs pálcám, ellenkezni sem tudok! – üvöltöttem tehetetlen dühömben a képébe, mire ő csak lemondóan megcsóválta a fejét.

- Használd már az eszed, Granger! Nem akarlak bántani. Épp ellenkezőleg… - nem folytatta a mondatot, hanem se szó, se beszéd kiment a szobából.

A következő órákban volt időm azon gondolkodni, hogy miért nem használja ki az alkalmat, hogy fájdalmat okozzon nekem, hogy magáévá tegyen. Majd hallottam visszhangozni a fülemben korábbi szavát: szeretlek. De szinte egy pillanattal később a sárvérű szót is. Kétségbe voltam esve, nem tudtam, mire számítsak.

4.

…

- A Nagyúr meg akar téged ölni, miután kiszórakozta magát a megpróbáltatásaidon – mondta Malfoy, amikor belépett a szobába, s levette a halálfaló maszkot az arcáról.

- Meg sem lepődök – sóhajtottam erre. – Azon már inkább, hogy te még mindig nem tettél semmit ennek érdekében.

- Figyelj, Hermione, mert többször nem mondom el. Nem célom téged kinyíratni. Érted? – Dühösen pillantott rám, de engem nem tudott meggyőzni. – Amúgy azt hiszi, hogy most is éppen jól szórakozok veled – vetette oda félvállról, majd levette a talárját is.

- Ha ennyire meg akarnád menteni az életemet, eloldoznád a köteleimet – szűrtem a fogaim között, de ő csak kajánul mosolygott.

- Persze, aztán meg megszöknél. Na még mit nem!

Reménytelennek láttam a helyzetet, s ezen Draco vigyora sem segített.

5.

…

- Értesítettem Potteréket, hamarosan szabad leszel – mondta napokkal később.

- Miért csinálod ezt? Miért akarsz megmenteni? – kérdeztem meg újra azt, amit előtte már számtalanszor.

- Már mondtam, nem? Szeretlek, csak te ezt nem tudod elhinni! Kijuttatlak innen, még akkor is, ha belehalok! – felelte dacosan, majd felvette a maszkját.

Az ajtókilincsen volt már a keze, mikor végre megtaláltam a hangomat.

- Köszönöm… Draco.

Ő csak biccentett.

6.

…

- Kibontom a köteleidet, de ígérd meg, hogy nem próbálsz meg megszökni! – nézett mélyen a szemeimbe, amitől én megborzongtam. Talán akkor kezdett bennem tudatosulni, hogy mindaz, amit addig hangoztatott, nem holmi üres közhely volt.

- Nem fogok – suttogtam, mire ő elkezdte kibogozni a csomót. Keze érintette a bőrömet, megborzongtam tőle.

- Potterék bármikor megérkezhetnek, légy készenlétben! Ez pedig legyen nálad – azzal kezembe nyomott egy pálcát, amit a zsebéből vette elő.

- Az adósod vagyok. Az életemmel tartozom neked, ha élve kijutok innen – mondtam bizonytalan, halk hangon.

- Nem tartozol semmivel – felelte, majd elhátrált tőlem. – Tudod jól, miért teszem!

- Sosem fogom elfeledni! – biztosítottam, mire ő kilépett a szobából.


7.

…

- Ugye nem esett semmi komolyabb bajod? – kérdezte aggódva Harry, mire én bólintottam.

Tényleg nem volt semmi bajom azt a megrázkódtatást leszámítva, hogy bárhová néztem, mindenhol holttesteket láttam.

- Hol van Malfoy? – Egyszer csak az ő képe villant a tudatomba, majd éreztem a kétségbeesést a szívemben, hogy lehet, hogy baja esett.

- Melyik? A görény vagy az apja? – kérdezett vissza cinikusan Ron, de én abban a pillanatban nem tudtam értékelni az undokságát.

- Draco – mondtam dühösen, mire Harry felemelte a jobb karját, és a szomszéd szoba felé intett.

Könnyeimmel küszködve léptem be a helyiségbe, ahol ott feküdt ő, végtagjai természetellenes pózban nyugodtak a földön, feje körül vértócsa volt. Jégkék szemei kifejezéstelenül meredtek a semmibe.

Ahogy fölé hajoltam, s lezártam szemhéjait, kicsordultak az első cseppek. Majd még millió újabb. Tudtam, véget ér minden, mielőtt elkezdődhetett volna. Csak egy apró csókot leheltem az élettelen ajkakra, majd otthagytam a férfit, aki meghalt azért, hogy én túléljem.

Hittem, hogy túl tudom élni nélküle, de azon az éjszakán nem csupán a háborúnak szakadt vége, hanem rengeteg emberi életnek is. Dracóénak is. S azon az éjjelen a szívem is megszakadt. Mert a férfi, aki gyűlölt, mert én gyűlöltem, pedig valójában ő szeretett, meghalt értem. Túl későn jöttem rá, hogy én csak azért gyűlöltem, mert azt hittem, ő is gyűlöl, pedig valójában szerettem. Szerettem a férfit, aki meghalt, hogy én élhessek. Én azonban nem tudok élni nélküle.