[17-1]
| na cső, írok h örülj... te vagy a fic istennő meg minden... see ya at school!
tabee:) |
Szia!
Most olvastam el a Déja vu első fejezetét, és határozottan tetszik! A jó stílusod továbbra is megvan, szépen építed a történetet és jó ötlet volt betenni a fejezetek közé a dalszövegeket, mert nagyon kifejezőek, szépen kiegészítik a sztorit.
Csak egy-két apróságot szeretnék megjegyezni az irománnyal kapcsolatban - gondolom, ezek egy része figyelmetlenségből fakad, amiből még a legprofibb íróknak is bőven kijut...:)
Tehát:
"Neki is összeszorult a gondolatra, hogy mennyire megbántotta a lányt" - inenn kimaradt a szíve vagy a gyomra...:)
"Az idő szépen lassan egyre szorosabbá fűzte a láncot körülöttük, s barátságuk úgy mélyült el." - jó ez a mondat, csak szerintem inkább köztük fűzte egyre szorosabbra a láncot.
"Az egyetlen viszonylag üres kupéban egy sötétvörös hajú lányka ült, legalább oly magányosan tűnt, mint a fiú." - az egyetlen után mindenképp kell egy vessző (szőrszálhasogatás, tudom... de törekedni kell a jóra), illetve a végén szerintem az magányosnak tűnt akart lenni.
"Perselus halkan kopogtatott az üvegajtón, mire a lány megrezdült." - inkább összerezzent, de így is jó.
Az itt leírtakat mindössze tanácsnak szánom, nem kell megfogadni őket, és nem kell szentírásnak venni, hiszen jómagam is csak amatőr vagyok. Mindenesetre szeretném még egyszer leszögezni, hogy nagyon tetszik az írás, és a javításokat csak és csupán segítő célzattal írtam le ide.
Az egészben amúgy az a legszebb, hogy én is elkezdtem írni egy Lily - Perselus elbeszélést (vagy valami olyasmi, mindenesetre novellánál hosszabb), csak főként Lily szemszögéből és kicsit "mesésebb" stílusban.
További jó munkát és szép nyarat kívánok!
Bibu
U.i.: Ha gondolod, látogass el hozzám! :)
|
| jah, egyébként az előző bejegyzés hozzám fűződik, csak azt hittem, a rendszer automatice odafirkantja a nevem :) most nem leszek ilyen hiszékeny: szia, Cathline |
| sorra olvastam el az önismereti írásaidat, ha szabad így fogalmazni, és igazán meghatódtam. Voltak problémák, amelyekben igazán közel éreztem magam hozzád, ez talán abból fakad, hogy sok közös vonást véltem felfedezni közöttünk. Ilyen volt például a súlyproblémád, mert be kell vallanom, én sem voltam/vagyok egy modell-alkat, pedig sportolok. Aztán ott volt a beilleszkedésed az új osztályba. Ugyanezek a gondolatok cikáztak a fejemben pontosan öt évvel ezelőtt, amikor én is elkerültem egy hatosztályos gimnáziumba, ahol senkit nem ismertem. Furcsa volt ennyire közel érezni magamhoz egy sosem látott embert, de mindenesetre köszönöm Neked az élményt! :) szia |
Szia! Most olvastam az Érzelmek útjánt, hát mondhatom nagyon izgalmasan kezdődik és alig várom már a folytatását... Sok sikert a következő fejezethez!
Kriszi
***
Válasz: Szia! Köszi, örülök, hogy tetszett, de egyelőre semmi ötletem sincs a folytatást illetően, igazából már vagy fél éve nem írtam hozzá semmit, de majd igyekszem. Ha lesz időm, megpróbálom majd irogatni, de szerintem nagyobb esélye van, hogy szeptember előtt nem lesz belőle semmi. Puszi: Dorkuci |
Szia!
Nagyon rég írtam már kritikát, lassan el is felejtem, ezért gyorsan felélesztem magamban és kapsz egy szép, kerek kritikát (legalábbis remélem). A Ron-Hermione páros mellett vagyok teljesen, ezért azokat a novelláidat olvastam el. Az első a Hervadt rózsa. Egészen úgy kezdődik, mint más több száz ember műve, az utolsó, végső küzdelem leírásának ígéretével, de megjegyzem, azok közül még egyetlen egyet sem bírtam végig olvasni. Ezt igen. Nagyon tetszett a csata helyszíne, rendkívül eredeti, és az események. Néhány mondatodat kiemelem, amelyek a leginkább megfogtak.
„Egyre többen hanyatlottak a rózsák közé, a fehéret lassan vörösre színezve, a tövisek ezer apró sebet ejtettek a testeken, így nem volt olyan, aki ne vérzett volna.”
Ez nagyon-nagyon tetszik, a leírás miatt… valami van benne, az biztos.
„Nem gondolkoztam, halálos átkot küldtem felé, ő pedig meglepődött, de holt arccal hanyatlott a rózsák közé.”
Fú. Ez megint egy elég erős jelenet, szinte én is láttam a döbbenetet Piton arcán, illik hozzá… Az utolsó mondat pedig csak betetézi az egészet. Tudod, különös, hogy fiatalabb koromban mindig szerettem volna ilyen velős, erős, átütő novellákat írni, ilyen sötéteket és szomorúakat, és mégis máshol kötöttem ki… de egyértelmű, hogy ez a novella valami gyönyörű. Nekem nincs időm írni, mert annyira kíváncsi vagyok már a következő novelládra.
A Sohasem veheti el senki pedig pedig elég súlyos témát feszeget, nem semmi, hogy belevágtál… Hermione és a lánya… kissé megváltozott Hermione, de a sok szenvedés persze formálhatta a jellemét. Piton lányához illik az Audrey név, pedig bevallom őszintén, nekem először nagyon nem tetszett. Ez az egész… olyan valószínű, nagyon is megtörténhet. Nem nagyon szeretem az olyan HP jövőket, amikor mindenki boldog, mert ez egyszerűen lehetetlen, áldozatok biztos, hogy vannak… Ez a novella most épp eléggé szíven ütött, bár lehet, hogy még a zene is tette a magáét… Nem is tudok mást mondani ehhez, mint remek jövőkép… de azért Hermionét nagyon sajnálom. Először én is azt hittem, hogy Harry a kislány apja… automatikusan. Hmmm… egy kérdés: Hermione szerette Ront, vagy szerelmes volt belé?
Most pedig az Üvegezéshez szeretnék pár szót mondani. Tyűha. Szóval iszogatás során találtak egymásra? XD Ezt tetszik. :D Nagyon nagy, amikor Ron oda szól Malfoynak, ő pedig beszól neki, hogy nem buzi-e… Ez egy olya fordulat, ami ilyen kis csipkelődős formában csak barátok között fordul elő. Bár nekem kicsit idillikus volt a vége, de hát végül is miért is ne lehetne, nagyon tetszett. Főleg ezek az apró megnyilvánulások, tudod. :) Jajh, nem tudom, ezek után a novellák után hogy térjek át más dologra… úgy ellennék még vagy tíz ilyen kis írással. :) *célozgatás*
Összefoglalva: pazarul írsz. És még csak három írásodat olvastam! :D Még visszatérek! natty
***
Válasz:
Szija :) Ahhoz képest, hogy azt mondod, régen írtál utoljára kritikát, szerintem igen is szép kis kerek lett :) Megtisztelőnek tartom, hogy ilyen pozitív véleménnyel vagy az írásaimról. A Hervadt rózsa volt az első olyan írásomat, amelyet a HP6 elolvasása után írtam, egészen pontosan egy nappal utána. Valahol bennem volt akkor, hogy mérges vagyok Pitonra, mert megölte Dumbledoret, és nagyon reméltem, hogy Ron és Hermione egymásra talál, bár őszintén szólva még most is úgy érzem, hogy az egyikőjük meg fog halni a 7. könyv végén.
A Sohasem veheti el senki az eredetileg már nem is emlékszem minek készült, de az biztos, hogy nem ilyennek szántam kezdetben. Először kisregénynek indult, aztán meggondoltam magam, és novellát írtam belőle, körülbelül ez lett volna az utolsó fejezet tartalma. Hogy Hermione szerelmes volt-e Ronba? Határozottan igen, de ő erre csak akkor jött rá, mikor elveszítette őt, addig azt hitte, hogy csak szereti, mint egy barátot, de az valójában sokkal több volt annál. Nos, az Audrey név először nekem sem tetszett, de jobb nem jutott eszembe :) Ami pedig Harryt illeti, direkt úgy írtam, hogy félrevezető legyen, kiváncsi voltam, hányan gondolnák így, mielőtt a végére érnek :)
Az Üvegezés nagyon régi írásom, valamikor 2005 őszén írtam, ráadásul ebben a témában ez volt az első szárnypróbálgatásom, úgyhogy nagyon örülök, hogy tetszett :)) Akkoriban kicsit jobban tudtam beletenni néhány humoros mondatot, de valójában nem tudok viccesen írni, sajnos.
Nagyon-nagyon köszönöm, hogy írtál, belepirultam a dicséretekbe. Pussz |
Szia! az inviton már olvastam a versed, de ide is írni szerettem volna. Szóval: nagyon szép! Szerintem érthető is :)
***
Válasz: Szia! Örülök, hogy tetszett, hát még ha érthető is volt :)) |
No hát, egy fárasztó nap után öröm volt elolvasni ezt a fejezetet... :-) Rendesen haladtunk mind térben, mind időben... ;-) Azon mondjuk csodálkozom, hogy mit mondhatott hónapokig Hermione a fiának, hogy miért nincs ott az apja, de mindegy, ilyen apróságokon én nem akadok fenn. Összegezve: nagyon tetszett ez a fejezet is, látom, alakulnak szépen lassan a dolgok drága profunk kicsiny szívében is. ;-) Remélem, a folytatással sem váratsz sokáig!!!! *kicsit sem célozgat, ááádehogy* Puszi: manó
***
Válasz: Szia! Örülök, hogy tetszett, igyekszem nem leragadni egy-egy résznél, és nem is elkapkodni, épp emiatt múltak most el hónapok. Jogos kérdés, hogy Hermione mit mond a fiának. Talán valami olyasmit, hogy muszáj dolgoznia, vagy valami ilyesmi. Ami a profunk kicsiny szívét illeti, az még korántsem biztos, hogy jó dolgokat eredményez *nem célozgatok, isten őrizz*. A folytatás várhatóan jövő hétvégén jön, mert addig aligha lesz időm írni, kisit el vagyok maradva a sulival, mert beteg voltam, és még egy halom más probléma is felvetődött, de azért igyekszem, ha máshol nem is, de a jegyzetfüzetemben elkezdeni az új fejezetet. Pusz :) |
De jó, köszi a szereplők összesítését :) Már tegnap láttam, hogy fent van, de meghalt a gépem :O Szia!
***
Válasz: Jó olvasást :) |
Nagyon megköszönném :)
***
Válasz: Felraktam a listát, a Hasznos menüben található. Remélem nem hagytam ki senkit, ha mégis, akkor kérlek szólj! :) |
Szia! Most kezdtem el olvasni a By the new chance-t, és az elődjét (WFTAL) elég régen olvastam, úgyhogy nem nagyon rémlik, ki-kicsoda *pirul* Nem írnál hozzá valamilyen "szereplő-összesítést"? Boldoggá tennél vele :)
***
Válasz: Szia! De, ha szükséges, akkor írok hozzá egy listát, talán még ma fel tudom rakni! :) |
Nyeh, én is olvastam a Remember the past új fejezetét ;) Tetszett, de tényleg rövidke :D De a minőség a lényeg, nem a mennyiség, úgyhogy csak így tovább :)
***
Válasz: Igazatok van, mert tényleg rövidebb, de attól tartok, ha hosszabb fejezetet akarnék írni, megint képtelen lennék normális tempóban feltenni. A folytatásban megpróbálok hosszabbakat írni, ami remélhetőleg nem a minőség rovására fog menni. |
No, lásd kivel állsz szemben, írok kritikát a Remember tha past c. művedről, ha már a chatablakban kellőképpen terrorizáltalak a folytatást illetően. Szóval... Nagyon tetszett az utolsó két fejezet, bár rövidkének tűntek, mégis tartalmazták mindazt, amit piciny profunk érezhet ebben a szituációban. Bár nagyon jól rejtegetet egyenlőre, hogy hogy is fog megoldódni eme kínos helyzet (sok műben könnyen rá lehet jönni), de azért remélem, most sem kell majdan sokat várni a következő fejezetre, és szépen lassan kibontakozik mogorva profunk... ;) Magyarán: csak így tovább! :-)
***
Válasz: Köszönöm, hogy megtiszteltél a kritikával, és örülök, hogy tetszettek a fejezetek. Ami azt illeti, tényleg rövidke fejezetek lettek, de sok olyan apró utalást tartalmaznak, ami a későbbiekben nagyon fontos lesz. A folytatás már készül, csak igen lassan. Talán a hétvégére képes leszek összedobni valamit, de semmit nem ígérek. Köszi mégegyszer, hogy írtál :) |
Örülök, hogy folytattad a Remember the past c. írásodat ;)
***
Válasz: Hogy őszinte legyek, én is. Már nagyon utáltam, hogy nem haladok vele, ilyenkor rossz a lelkiismeretem :) |
Köszönöm, és remegve várom a folytatást ! :D
***
Válasz: Nem igazán szeretek ígérgetni, mert nehezen tartom be, de megpróbálom a hétvégén folytatni. :) |
A Remember The Past című műved nagyon igéretesnek tűnik :) Folytasd, kérlek !
***
Válasz: Szia! Tudom, hogy folytatnom kéne végre, de eddig nem sikerült összehozni egy épkézláb folytatást, de ígérem sietek vele! |
[17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
