Egy csöndes férfi,
Egy bátor nő,
Egy magányos farkas;
Egy bölcs medve,
Egy virágszál vele szembe’;
Egy patak, benne kő,
A víztükrön egy szarvas,
Egy szomorú fiú nézi.
Egy keserű pillantás,
Egy forró csók,
Egy gyengéd érintés,
Egy csöndes perc,
Majd egy felbolydult kert,
Néhány szidalmas bók,
Egy ígéret, s rettegés,
Tekintetekben ülő gyilkos vád.
Két apró szó, halálsikoly,
Egy földön heverő hulla,
Végtelen könnytenger,
Egy síró nő,
- Sok fekete felhő –
Egy gyilkos, s még egy hulla;
Fullasztó vértenger,
Könnyek az ég villámitól.
Egy összetört nő,
Egy apai jó barát ölelése,
Két holttest, ellenségeké,
Egy idős, egy fiatal ember,
Egy tanár, s tanítvány üveges szeme,
Majd kettejük temetése,
Egy gyászoló, mindkettejüké,
Folyik a patak, de marad a kő.
Egy halott barát, egy halott kedves,
Ifjú barát ölte meg a szerelmest,
Egy szarvas, egy farkas, egy kutya,
Azok gyilkos felett érzett fájó hangulata,
Döngő léptek a távolban, csend,
A némaságban a halál szava zeng. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
