Tizenkét pillanat, ennyiből áll egy év,
Kezdődik az elején, a még havas Január,
Majd őt követi a már lágyabb Február,
Mire Március tán végre zöld és szép.

Komédiás Április, őrült-bolondok szülője,
Ötödik pillanat a Május virágos parkja,
Majd édesen dalol Június mézes hangja,
Július beköszönte az élet fényes delelője.

Augusztus, mind közül legforróbb, hevesebb,
Szeptember, mért vagy te már kevesebb?
Bús Októberrel minden levél földre hull.

Ködös November a szomorúság völgye,
Decemberre meztelen sír a természet tölgye;
Tucatnyi pillanat új évre hóba fúl.