|
Elveszve
2008.06.29. 18:01
Azt hiszem, letem legkritikusabb idszakt lem, mert csaldtam. Csaldtam mindabban, ami eddig boldogg tett. Errl szl ez az egyperces, mely egy verset s tartalmaz.
rezted mr gy valaha, hogy ami a vilgot jelentette addig szmodra, hirtelen a legnagyobb fjdalmat okozza? rezted mr azt, hogy az lmaid egy szemvillansnyi pillanat eltelte alatt vlnak fojtogat teherr, lncokk, melyeknek szortsbl nem tudsz kitrni? rezted mr gy, hogy belepusztulsz, mert ami addig inspirl er volt, most mr a sajt brtnd falait pti? rezted mr gy, hogy elg, vge, nincs tovbb? rezted mr, hogy mennyire fj a csalds? rezted mr, hogy milyen, amikor annyira fj a csalds, hogy mg srni sem tudsz miatta?
Gondolnd, hogy mindez rezhet egy rpke pillanatban egyszerre?
Mit eddig szerelemnek hittem, elrult, becsapott,
Ami korbban boldog szvdobbans volt, hazudott.
Mirl hittem, az letem egszt is kitehetn bkben,
Most fojtogat kdd lett, elszllt az undort sttsgben.
Halovny fny derengett mindeddig az alagt vgn, most viszont csak feketesg. Ami eddig az utat mutatta nekem, elveszett. Ami eddig egyenesen haladt elre, most eltvedve bolyong, s n ebben haladok. Egy hatalmas tvesztben, ahol se fny, se tjkozdsi lehetsg, se inspirci, hogy mgis rleljek a helyes – akr mg a rgi – tra. Amit eddig a jvmnek kpzeltem, most nmagam volt boldogsga. Hullajtank vgtelen knnycseppet, de nincs mit. Ez mlyebben fj, mintsem, hogy srni tudjak.
Szinte vgyom, hogy arcom vgig marja a knnycsepp,
Hogy a pohrba vgre jra tiszta s ihlet vizet ntsek,
Kvnom, hogy elhagyja testemet a gnyos mreg,
Vagy felfalja szvemet s lelkemet a bnatfreg.
Legyen vgre vge ennek a vasmarokknt szvemet markol fjdalomnak, mely szerint nincs tovbb, mert megszakadok a teher alatt. Csak legyen vgre vge, vagy mindaz sjt hallra, ami eddig az let szpsgt adta.
Knnycsepp nem pereg szemembl; legyen mr vge,
Jjj vissza Inspirci, klnben ott halok a mlybe’!
Legyen jra rtelme mindannak, mi semmit nem ad nekem,
Adj, Sors lehetsget, hogy az letet jra szeressem!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
